Papírcsónak

ahol meg akarnak ölni, de mégse teszik, aztán felébredsz sírva könyörögsz és hálát adsz az úrnak, hogy életben hagyott, aztán visszaalszol és újra meg akarnak ölni, rettegsz, izzadsz, majd beleszeretsz a gyilkosodba, akitől rettegsz, újra felébredsz, szintén imák hada, és rettegés, megintcsak visszaalszol, és minden folytatódik, rettegsz és egész nap ez az álom jár a fejedben, nem tudsz szabadulni tőle és azon görcsölsz, hogy ha elalszol folytatódik-e. utálom.

Akkor írjunk. Annyi minden van, tudod mikor egyre több mindenről kellene mesélni, egyre nehezebben meg, szinte már kényszerszerű, pedig olyan jó élmények (a többsége, khm, khm).

Kezdem a jókkal: VAN MUNKÁM! Egy alapítványnál vagyok gyógypedagógus, egyelőre egy gyerekem van, egy másfél éves kisfiú, aki kb fél éves szinten van, sok-sok problémával (a videót csak erős idegzetűeknek ajánlom - én szóltam!). De tüneményes és mindig alig várom, hogy mehessek hozzá. Első látásra megijedtem tőle, hirtelen, mert nem szokványos a kinézete, de 10 perc után már fel sem tűnt és egész jól eljátszottunk. És hallássérült is, így szakmába vág, főleg.  A fizetés sem rossz, egy szavam sem lehet. Na jó, de egy kicsi, messze van. Törökbálinton. Kb 50-60 perc kijutni. Bár Endihez is 40 perc volt és ő "csak" Rákospalotán lakott.

A héten szocializálódom. Bepótolom a találkozásokat az ismerősökkel. Mert kell. Mert nagyon hiányoznak. Most jó. És ma lesz is blogtalálkozó! Megyünk?! Naná!

Aztán voltam táborban. Nehéz erről írni, beszélni. Mert sokáig nem volt semmi közöm a valláshoz, ha anyával beszéltem erről, akkor inkább elutasítás volt, mert ő nem igazán fogadja el ezeket. És most mégis egyre nagyobb szerepet kap az életemben, egyre közelebb kerülök ehhez az egészhez, valahogy mindig olyan emberekkel kerülök kapcsolatba, akik bizonyságot tesznek Isten, Jézus létezéséről. Csak elhinni nehéz. Most a táborban volt hideg is meleg is, volt jó is, rossz is. Olyan értékes és tisztán jó emberekkel sikerült megismerkednem, beszélgetnem! Elég kuszaság van a fejemben ezzel kapcsoltban, de most mégis érzek valamiféle nyugalmat, hogy jó úton járok, minden megoldódik. Pff milyen jó lenne szépen megfogalmazni, valahogy úgy kifejezni az érzéseimet, hogy mások is megérték, de nem megy. Egyszerűen nem tudom, csak érzem. Talán egyszer sikerül, de akkor mindenképpen leírom.

Aggódok anya miatt. Beteg. Megint. Most volt kisebb nőgyógyászati műtéte, két hétn belül lesz még egy, egy nagyobb. De úgy fest nem olyan komoly a baj. De már olyan rég óta. December óta nem képesek semmit csinálni és már február van! Könyörgöm! Köszönjük szépen a magyar egészségügynek.

Hát ez van. Majd jelentkezem. Nincs kedvem. Hazaért Kati. Megyek takarítani.

Utolsó vizsgát is megcsináltam. Jessz! csak reggel 9-től vártam háromnegyed 3-ig, hogy bejussak. Nem lényeg, 5-ös!!!!!!! Egy jegy kivételével (ami 4-es) mindenem 5-ös. Remélem ösztöndíj is befigyel :)

Jöhet a család, a barátok, a szépirodalom, az alvás, a kreatívkodás, a rendrakás, nagytakarítás, és a jól megérdemelt wellnessnapom!!!

lehet tényleg érdekel a közgazdaság, a világgazdasági változások, az emberi tőke, az oktatás finanszírozásának kérdései, a költség-haszon elemzés az oktatásban, a kormányközi és egyéb nemzetközi szervezetek szerepe az oktatásban...

utolsó vizsga! legyőzlek!

mert megtaláltam az ELSŐ ősz hajszálamat! 23 évesen! Az agyam eldobom. rendesen hófehér volt. Kitéptem... tudom, hat másik követi (majd). Hát ez kész. "Beleőszülök a suliba", mondtam én mindig... bejött. De már csak 1 vizsga. És mehetek hajfestéket venni.

Többek között azért is vannak az embernek barátai, hogy az éjszaka közepén egy liternyi vodka-baracklével kimenjenek a városligeti tóhoz, gyönyörködjenek benne, B. kergethesse a kacsákat és nyugodtan lehessen dilemmázni.

Namármost, a lehetőségeim:

- új, másik suli, szak, akármi --> februárig sürgősen el kell dönteni, de addig hátha megtudok még valami pozitívat a mostaniról, hogy nem reménytelen és lesz ez jobb is. na meg egy félév már oda

- erasmus --> szintén február-március eleje a döntési határidő. A helyszín Prága. menni vagy maradni? ahhoz dolgozni kell, sürgősen, pénzt szerezni, összekaparni a meglévő, már igencsak csekély angol nyelvtudásom, felkészülni a csúszásra és ha lehetséges a folyamatos ingázásra a vizsgák miatt (csúszás elkerülését csökkenteni)

- meló, akár Egerben, vissza a suliba, ahol gyakorlaton is voltam, de azt csak szeptembertől, akkor még ezt a félévet lehúzom.

- meló suli nélkül akárhol, máshol --> na de mit és hol? mennék én külföldre is

és mindent szépen végig kell gondolni, anyagilag, érzelmileg, kényelem szempontjából. ó de ez most így valahogy nem jó.

Most, hogy fészbukra felkerültek a szilveszteri képek, és láthattam őket, ideje írni is róla. végre egy szilveszter, ami egészen jól sikerült, jó társasággal, jó buli, új reményekkel teli évkezdés.és szerencse, hogy csak a buli elejéről készültek képek....

nem szeretek évet értékelni, maradjunk annyiban, hogy nem a legjobb évem volt a 2011 (bár lehet csak a vége miatt), bízom 2012-ben. Nem szeretek fogadalmat tenni, most mégis a húgommal megfogadtuk, hogy nem veszekszünk az új évben. Eddig sikerült betartani - lehet mert a buli óta nem is találkoztunk.  (kis mosoly)

Elsején csak pihenés volt, sikerült valamikor fél 8felé ágyba keveredni, aztán délután fél 5-ig húztam is a lóbőrt. Csak azért keltem fel, mert kinéztem az ablakon, láttam, hogy sötét van és kissé megijedtem. Flesselés, zuhany, filmezés, határozottan jó volt. Egy jó tanács, ne akarjátok megnézni az If only c. filmet. Rém rossz. Igazságtalan. Nagyon rossz. Grrrr.

De azóta már tanulok, na jó, nem gőzerővel, mert egy katasztrófa ez a tárgy. Igen, ez az, ahol az órán nyitott szemmel elaludtam az első sorban, meg ahol a jegyzetem folytatása az volt, amit álmodtam (nem tudom hogyan csináltam, valamit irkáltam, tudattalanul, félig éberen). Nagyon unalmas, szinte gyufaszállal kell a szemhéjaimat kitámasztani,hogy ébren tudjak maradni. És erőteljesen gondolkozom a szakváltáson. Már nézegetem hová is adhatom be februárban a jelentkezésem újra. Igaz etr-ben már regisztráltam, aktív félévre, de annyira nem tetszik ez a suli. Bízom benne, hogy csak az alapozótárgyak miatt ilyen kellemetlen, és majd ha beindulnak a szakirányosak jobb lesz. Meg csak túlélem ez a két évet, nem? Csak az a baj, hogy nem kimondottan élvezem és visszasírom a gyógypedet. Főleg a könyvtárat... mert hogy itt semmi nincs bent! És ha meg is van, akkor vagy valakinél van és kábé fél évig előjegyzés van rá, vagy megkaphatod néhány napra. Na kössz! mindent összevetve, azért reménykedem, hogy jó lesz ez, jobb lesz ez...

Ááááá zseniális volt. Két éve nem volt kori a lábamon, mégis a nulla egyensúlyérzékemhez képest (igen, sétálás közben sikerült a kezemet is eltörni) igen hamar belejöttem és csak suhantam, meg suhantam, meg suhantam. Bár megállni még nem igazán tudok, csak faltól-falig, vagy folyamatosan lassulva. A legjobb, hogy egyszer sem estem el! És erre nagyon-nagyon büszke is vagyok. Pedig egy alkalommal nekem is jöttek, aztán némi billegés után mégis sikerült megállni a lábamon. Aztán öcsém is próbálkozott, sikertelenül - bár szerencsém, hogy ott volt a barátnője, mert így nem volt olyan "kis pimasz". Még egy pozitívum, hogy a lábamat sem törte fel a kori, szilveszterkor gond nélkül táncolhatok. És volt finom forralt bor is megfáradt kis testünknek.  Fantasztikus élmény volt. Bár a társaságot megritkítanám.... de ez más sztori.

Remélem azért még belefér:

Kedves blogos barátok, ismeretlen ismerősök, "igazi" ismerősök, idetéved látogatók, áldott, békés, ünnepeket kívánok Nektek!

(Most akár csalhatnék is, hogy átállítom a dátumot, de nem fogom). Már csak azért sem mert bejgli, mákosguba, rigójancsi túladagolástól csak fetrengeni tudok.  Pedig le kéne epilálni a lábam is, mert megyünk korizni, de a nagy hasamtól már nem tudok hajolni sem. Nesze neked edzés és fogyókúra. Majd januártól... :)

Nem is gondoltam, hogy ennyien ennyire szeretnek. Azért ilyenkor annyira jó.

Kedden éjfélkor Eszti telefonhívása, éneklése, beszélgetés, a csajok a koliban a nyakamba ugrottak. Majd még egy kis ünnepi beadandó írás, ha már szülinap van. A reggeli indulás megdobta az egész napom: keltetek már úgy, hogy állnak az ágyad szélénél, éneklik a boldog szülinapot dalocskát és ágyba kávét kapsz? zseniális! Csak jól indult nap!Anya hívott háromnegyed hétkor (na jó, kicsit utána), hogy na akkor most születtem meg.

És valahogy egész nap minden olyan jól ment. Az órák, a suli is izgalmas volt, igaz edzésen egy kicsit újra meghaltam, meg annak a seggfejnek (grr) sem kellett volna megint jönnie, de sebaj, már lelkiekben készültem az estére.

Este lakótársas köszöntés aztán Erika néni és Jucus néni személyében nagy-nagy meglepetés. Iszogatás, fényképezkedés (kb kettő ha vállalható!), ülőlift, buborékok, aztán Blaha söröző (de hogy az már miért kellett?!:), Corvin tető (fantasztikus buli, zseniális, szuper, szavakkal nem kifejezhető).

Csak másnap este sikerült megköszönni a kb 180 fészbuk köszöntést. Ha mindenki, aki írt csak egy kicsit is gondolt rám közben, az már nagyon sok!

Csütörtökön még sikerült néhány csoporttársal találkozni, véletlenül összefutni régi ismerősökkel, velük koccintani, beszélgetni.

Aztán péntek....óóóóóóó. Mint a mesékben! Tomi szülinapjára indultunk. Személy szerint már hulla fáradt voltam, mert igaz, hogy volt sok móka a héten, de tanulni is kell, meg beadandót írni, meg prezentálni. Elindultunk, hárman. Bettike telefonja csörög, juj, ellopták a korikat, fel kell szaladni a teaházba, megnézni, ki lehetett, hogy tehette. Hát gondoltam, ez is jól indul... Nyílik az ajtó, belépek, és egy egész kis díszes társaság csak rám várt, tortával, pezsgővel, mindennel. És én azt hittem, hogy már letudtuk a héten a köszöntést. Kb azóta is alig jutok szóhoz. Fantasztikus volt. És hogy olyan emberek is eljöttek, akiket nagyon szeretek, de sajnos csak nagyon ritkán találkozunk. Innentől a forgatókönyv azonos, közös iszogatás, beszélgetés, majd buli. És Tomit is sikerült felköszönteni, azért. Innen is köszönöm az egész bulit a csajoknak, főként Dodesznak a fő kitalálónak.

Szombaton ahogy hazaértünk hugival itthon is köszöntés, mert a család csak most találkozott velem. Így elmondhatom, hogy kb egész héten ünneplek, szülihetem van. Boldogság van. Nem kicsit. És úgy döntöttem, hogy a 23 nem tetszik annyira a 21 volt eddig a legjobb. Én már nem öregszem, 21 maradok. Elég csinos.

egyszer minden jóra fordul. csak egy kicsit kell várni. türelem tornaterem. a fríblog is megaszonta'.

másfél óra sírás és remegés után sikerült elaludnom. nájsz. utállak.

>>"ó, hogy én mennyire utállak. te utolsó mocskos szemétláda, hogy rohadnál meg, és ne is kerülj többet a szemem elé, ne várd, hogy majd köszönök, megismerlek, szakadjon a nyelved abba a kis rühes ribancba!"<<

ez vagyok én ittasan, csalódottan, mégis mosolyogva tűrve, hogy a szemem láttára falja azt a kis.... csajt, meg ott fogdossa, ahol. és én mindezt mosolyogva, mintha mi sem történt volna. most komolyan, azt várod, hogy féltékenységi rohamot kapok és kirohanok a szemed láttára. na azt várhatod, kiskomám. én bulizni jöttem. nem érdemled meg azt, hogy ezzel is örömet okozzak neked. remélem most lesz egy jó estéd vagy nem. inkább ne. csak közbe ne néznél rám. direkt csinálod, a frász egyen meg?! mi a baj velem? hogy 23 vagyok (szépen lassan maholnap), hogy magassarkú nélkül vagyok akkora mint, te, hogy nem teszem ki a seggem meg a mellem közszemlére, hogy képes vagyok elegánsan felöltözni, kifesteni magam, hogy hogy mi? elárulnád?? mert én ezt nem bírom. azt hiszem most fejeztem be a fiatalabb generációval. soha többet. soha soha soha. lehet jól nézel ki, igaz hiába törtem a fejem, semmi emlékem rólad, fel se tűntél, talán az volt a jobb, de agyilag nem igazán jársz még ott, ahol én. remélem egyszer te is túl leszel ezeken a dolgokon.

mindezt hajnal 4:40kor. nem vagyok normális.

nem szabad villamoson olvasni. vagy ha mégis, akkor figyelni kell a megállókat. hiába oly jó is az a könyv. így esett, hogy emese két megállóval tovább utazott, majd hangos nevetéssel szállt le a nyugatinál és indult el vissza. magamon és velem nevetek.

utálok pakolni, táskába, bőröndbe, dobozba, zacskóba, bármibe. utálok. nagyon. és ha költözik az ember, akár két-három napra is, pakolni kell. utálok pakolni. kva poloskák miatt meg főleg. így kénytelen vagyok. most már csak ki kell. azt is utálok.

hova már a régi felelőtlen, nagyszájú, önbizalommal teli énem, amivel megnyertelek titeket? hova? kérdem, hova? most már egy mosolytól zavarba jövök, némán hallgatok, inkább figyelek, és gondolkozom, hogy hova már... nem emlékeztem rád, a szemed színére, a szád szélén a mosolyodra. tényleg táncoltunk, kedves? most mégis te töltöd ki napjaim, a fejemben lévő káosz közti vattacukrot. várom, hogy lássalak, hogy lássál, hogy észrevegyél, hogy elejts egy kis mosolyt, azzal a félszeg pofiddal. mindig rosszkor találkozunk.

első körben hiszti, másodikban olvasása, harmadikban lakótárssal konzultálás, negydik körben már a piszkozatoknál, aztán végre visszakerültek. néhányan. eleinte. komment nélkül. mind. de megvannak. szerencsére.

Csak semmi meggondolatlanság!

takarítás közben legjobb pihenés a blog írás. nemde?! az állandó rosszulérzemmagam lelkiállapot ilyenkor kicsit lecsökken. lehet gondolkozni. takarítás, mint terápia. és még tisztaság is lesz. nem mellesleg a hajlongás kissé nehezen megy... igazi sportember lettem, de most már komolyan. rendszeresen járok edzésekre (ilyenre ni - katt), nem kímélve magam és a hájacskák alatt rejtőző izmokat, amik másnapra mindig heves izomlázzal adják tudtomra, hogy megvannak és csináljam csak, idővel pedig majd egyre jobb lesz és egyre inkább felszínre kerülnek. talán nyárig bikinis alakom is lesz. egy újabb cél. lehet nekem sem ártana írnom egy listát, hogy mit csinálja meg, mondjuk a 24. szülinapomig (a 23 igen közel van, annyi idő alatt nem sokra vihetem). akkor neki is állok, persze miután felmostam.

jogos a tagságom a balfasz-klubban.